Rémálom vagy valóság?

Mostanában rémálmaim vannak. Álmomban folyton a gyerekeket mentem ki katasztrófa helyzetekből, vagy a páromat féltem egy autó balesettől. Elmentem hát a spirituális ismerősömhöz, hogy vegye le rólam ezt a brutál rémes agymenést, aki csak annyit mondott, hogy ne aggódjak, csak kitisztul a szervezetem az engem ért sok negatív energiától a baba előtt.

Lesokkolódtam. Mi van? Már 3 hónapja beléptem a változó korba... Bolond ez? Na jó, ide sem jövök többet...

Nemrég átestem egy elég hosszan tartó vírusos tébolyon. Szerencsére a gyerekek nem kapták el, egyedül szenvedtem vele, ki is dőltem tőle rendesen. Persze volt ennek jó oldala is. A korábban felszedett jó néhány felesleges kiló legalább lement rólam. Semmit sem kívántam enni, minden kijött belőlem. Az étvágytalanságtól állandóan fáradt voltam. Csak gyógynövény cukorkákkal bírtam ki a napot.

Este, fürdés után nézegettem magam a hálószobában a nagy tükörben. Egészen kis csinoska lettem. Kedvet is kaptam, hogy az uramnak megmutassam magam. A kedvenc, nagy csáberejű fehérneműmet kivettem a fiókból és felvettem. Ez igen! A látvány engem is lenyűgöz. Régen állt ilyen jól rajtam bármi is. A melleim kereken kitöltik a fekete, puha, soft, átlátszó csupa csipke melltartómat. A brazil alsóm pedig pont úgy áll a fenekemen, ahogy a katalógusban is láttam a modell csajon. Hm... Alig várom, hogy a párom elismerő pillantásában sütkérezzek. Bár kicsit elbizonytalanodom. Egyáltalán észreveszi a változást? Na meglátjuk.

Ledőlök az ágyra, várom, hogy ő is megérkezzen a fürdésből. Ma nincs kecmec, tuti nem lehet fáradt! Ahogy fekszem a gondolataimba meredve hirtelen rám tör a döbbenet. A csipke fehérneműmet szinte átdöfi a mellbimbóm és ahogy a puha csipke érinti, annyira érzékeny, mint még soha. Vagyis, dehogynem. Ismerős érzés! Te jó ég! Ez nem lehetséges!

Teljesen kizökkenek a csábos gondolataimból. Rohanok a gyógyszeres szekrényhez és kutatni kezdek. Mintha lett volna itt még régebbről egy megmaradt teszt, amit használhatok. Ezek lejárnak vajon? Arra jó lesz, hogy megnyugodjak, aztán holnap veszek a drogériában egyet. Felkapom és már szaladok is a mosdóba. A szívem a torkomban dobog. Kezdek szédülni, de ki kell tartanom. Az ájulás kerülget, annyira izgulok. Elvégzem a tesztet és míg az eredményre várok lelassul az idő. Minden szívdobbanás egy másodpercet jelez, ami közelebb hozza az eredményt. Ha negatív, akkor csak képzelődöm. Ha pozitív, akkor... Jahj. Akkor itt lenne a világvége. De hisz nem lehetséges, hogy terhes legyek.

A kitörő öröm hangjai

Már tudom az eredményt. Hirtelen rám tör a vigasztalhatatlan zokogás. Kisbabát várok. Egy pillanattal ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna számomra, de most már a világon a legtermészetesebb gondolat. Egy fantasztikus, gyönyörű érzés kerít hatalmába. A könnyeim örömkönnyek, csak a sírást nem tudom abbahagyni. A zokogós hangom, mintha nem is az enyém lenne. Egy csacsi iázásához hasonlít.

A párom végre odaér hozzám. Képtelen vagyok elmondani neki. Úristen, vajon hogyan fogadja majd? Átölel. A karjaiban megnyugszom. Most már abban is biztos vagyok, hogy minden rendben lesz, rábízhatom magam. Hüppögök még egy ideig, majd az aggódó tekintetét nézve halkan megszólalok: Terhes vagyok.

A döbbenet kiül a szemébe, az arca enyhén megrándul, de szerencsére viszonylag jól fogadja a váratlan hírt. Elsőre jobban viseli, mint én. Még jobban magához ölel, majd finoman annyi megjegyzést tesz, hogy, gondolhatta volna. Hiszen olyan szépen, látványosan kikerekedtek a melleim. 

Ünnepeljünk!

Bóknak veszem az iménti megjegyzését. Erről eszembe jut a csábítós fehérneműm. Bevonszolom az ágyba ünnepelni. Olyan mély érzések törnek fel bennem, hogy most nem szexelünk, hanem igazán őrülten szerelmeskedünk. A párom a sós könnyeimet csókolgatja az arcomon. Erősen magamhoz ölelem, hogy érezze, mennyire szeretem őt,

Végig csókolgatja a testemet és a szemérem dombom felett elidőzik. Gyöngéden puszikat lehel rá, majd lassan lehúzza róla szexi fehérneműmet. Tovább csókolgatja a csini bugyim hűlt helyét. Beindulok minden mozdulatára. Rávetem magam és addig kényeztetem, amíg már ő maga nem kéri, hogy lassítsak, mert nem bírja tovább. A testünk egybeolvad és lassú mozdulatokkal bensőnk is eggyé válik.

Pihegve csókolgatjuk még egymást és megmaradunk a szoros ölelésben, mintha sosem akarnánk elengedni a másikat. Halkan suttogva megbeszéljük, hogy ezt a fantasztikus hírt még emésztenünk kell. Amíg nem megyek el dokihoz, addig nem is szabad senkinek elmondani. Kicsit becézgetjük egymást, majd lassan enged a szorítás és egymás karjaiban, arcunkon boldog mosollyal elalszunk. 

Még előttünk van minden megbeszélni való, de az biztos, hogy abban egyetértünk, mind a ketten örülünk a váratlan kis jövevénynek, és nagyon szeretni fogjuk őt. Igazi szerelem baba fogant, mindkettőnk legnagyobb örömére. 

Eliza 40+ előző történetét itt olvashatod.