40 és azon túl? 

Amikor 40 lettem, egy pillanatra megálltam és összegeztem az életemet. Pont a Balatonon nyaraltunk, így azt gondoltam, a tortasütő anyukák átkaként idén sem lesz szülinapi tortám, hacsak meg nem sütöm magamnak. És képzeljétek, lett. Egy füredi cukrászdából előre megrendelte az én uram. Meglepődtem. Ezek szerint 40-en túl is érhetik meglepetések az ember lányát. De még milyen meglepetések... 

Az összegzésben számot vetettem az életem fontos aspektusain.

Egy diploma, nyelvvizsga, sok-sok továbbképzés, rengeteg tapasztalat és jó munka. Azaz a munka fárasztó, de jól fizet.

Egy válás, hosszú szünet után új szerelem, házasság és család. A srácok 5 és 7 évesek. 

A verseny súlyomhoz képest plusz 5 kiló van rajtam. Makacs kilók, évek óta velem vannak. A fiúk születése után nem sikerült leadni. Persze voltam én már 49 kiló is, anno. Talán igaz sem volt. De most a 60 kilót tűztem ki célul. Persze mindenki tudja, hogy nem fogom elérni. A folytonos rohanás közben magamra szánom a legkevesebb időt, és így nehéz.

A napi rutin szépségei

Reggel nehezen kelek ki a puha, meleg takaró alól. De mielőtt a fiúkat keltem muszáj elkészülnöm, mert utána már esélytelen. Ezt a párom is tudja, így amikor csak teheti ágyba hozza nekem a reggeli kávét. Kipattanok. 

Gyors mosakodás, kis krém a ráncokra, majd utána felöltözöm a kedvenc irodai ruhámba. Imádom az anyagát, szinte vasalni sem kell és olyan egyedi, ilyet nem látni másokon. Kis smink, semmi túlzás, csak a fáradt karikák eltakarására. Keltem a fiúkat. Öltöztetés, gyors bogyós reggeli. Magassarkú körömcipőt húzok, viszem az irodai tatyómat, és start! 

Suliba be, majd oviba be, rohanás melóba, majd munka közben pihenek. Ha-ha! Mindig több a munkám, mint amennyi időm van rá. 6 órában végzem el a 8 órás munkát. Van ebédszünet, de a stresszevés is a társam lett idő közben. Egy kis nasi, egy pohár forró csoki mindig lecsúszik. Olyan, mintha ez tüzelné a kemencémet, ami a testemet hajtja. Ah, mindig csak a kifogások... 

Délután szaladok a gyerekekért. A dugóban legalább nem stresszelek. Imádok az autóban zenét hallgatni. Mindig énekelgetek. A külföldi számokat néha végig halandzsázom, csak a dallamot tudom, de kit érdekel?! Csak én hallom.  Ha végéig gondolom, egyedül az autóban, munkába jövet-menet vagyok egyedül. Lehet, hogy szánalmasan hangzik, de ez az én énidőm. 

Oviból futás a suliba, felnyalábolom a fiúkat és irány a foci edzés. Végigvárom a lelátón az egészet. Ez a szülők sorsa. Egyszerűen imádom nézni, ahogy fociznak. Hűvösebb napokon felveszem a kocsiban tárolt poncsómat. Mikor vége, fáradtan be a kocsiba. Áldom magam, hogy a focimentes napokon előre megfőzök, mert ilyenkor legalább meleg étel várja otthon a fiúkat. 

Apával egy időben érkezünk haza. Mindig sokáig dolgozik. Vacsora után a nagynak még tanulni kell, a kicsi persze nem hagyja. Így apa lefoglalja a picit, míg én a naggyá írni, olvasni tanulunk. Igen, én is, mert már rég csak egy macskakaparásra hasonlít az írásom. Kis közös beszélgetés után fürdés, esti mese és alvás. 

Család mellett összebújás? 

Hulla fáradtan rogyunk a kanapéra. A párommal összenézünk. A szeme azt kérdezi: Fáradt vagy? Erre én: Hát persze... De ha Te benne vagy, én is... Szavak nélkül is értjük egymást. 

Korábban, még a gyerekek előtt miénk volt az egész lakás, bárhol összebújhattunk. A kanapé volt a kedvencem. De mára figyelni kell, hogy zárható szobában fussunk össze. Ez általában a hálónk, de jobb napokon a fürdőszoba is szóba jön. 

Ez pedig egy jobb nap. Kifejezetten jó nap. 

Megvárjuk a mély alvós 11 órás időpontot, hogy a gyerekek esetleges vándorlása ne ütközzön semmilyen akadályba és besurranunk a fürdőbe. Az ajtót magunkra zárjuk. Halvány lámpa világítja be a szobát. Egymásnak esünk, mint akik tilosban járnak. Mint fiatal korunkban, amikor attól tartottunk, hogy csak a szülők be ne jöjjenek...

Ledobáljuk a ruháinkat, a csini fehérneműmet magamon hagyom, hadd fejtse le ő rólam. Meztelenül állunk egymás előtt. Nem zavartatjuk magunkat, hogy hogy nézünk ki, hisz egyikünk sem tökéletes, de mi pont így fogadjuk el egymást ahogy vagyunk.

A heves csók és a nyakharapdálás beindít, betudom előjátéknak. Egy pillanatra felrémlik, mennyivel több időt töltöttünk anno egymás kényeztetésével. De erre most nincs idő. A zuhanykabinban megengedjük a vizet, finom melegre állítjuk. Beállunk mindketten a vízsugár alá. Nekidőlök a hideg falnak, elölről a víz melegít. Érzem, hogy lúdbőrzöm. A mellem már nem olyan hamvas, feszes, mint régen, de rögtön reagál és a bimbó körül megfeszül. 

Végigszappanozza a testem, lassan minden hajlatra kitér, ezzel rendkívül beindít. Én a hátát simogatom, imádom nagyon, ahogy az izmok megfeszülnek rajta. Megfordít, az egyik lábamat felhúzza és úgy tesz boldoggá. Egyszerre ér minket a gyönyör, majd egymás karjában kipihegjük magunkat.

Rég nem törődünk a védekezéssel. Először azért, mert 3 évig próbáltunk egy harmadik babát összehozni, ám sajnos nem sikerült. Most már, 40 felett nem tervezzük a babát, de ha eddig nem sikerült, miért pont most jönne össze? 

Mindjárt kelni kell, így gyorsan felkapom magamra a pihe-puha pamut pizsamámat  és már megyünk is aludni. Édes álmom van, úgy alszom mint a tej.