Beszippantott a Fantasy világa

Beszereztem a legújabb könyvsorozatomat! Vagyis csak az első 3 kötetet. De kezdetnek ez sem rossz. Meglátjuk hogy tetszik, aztán ha bejön, megveszem a teljes sorozatot. Hogy mi a témája? Fantasy. Sosem értettem, a pasik mit esznek rajta. Na most már értem.

A barátnőm ajánlotta, amikor elmeséltem neki, hogy a párommal mi már régóta nem vagyunk együtt. Mindenünk meg van, de a szex az kihunyt az életünkből. Pedig korábban mennyire odavolt értem... És nem én változtam, hanem ő. Szörnyű, hogy egy betegség mennyire meg tudja változtatni az ember szexuális igényét. Ő már nem kívánja. Ez van.

De attól még szeretem őt. A romantika nem veszett ki az életünkből. Minden reggel ágyba hozza nekem a kávét és amiben csak tud a kedvemre tesz. Kivéve a szexben. A múltkor vadvízi evezni vitt, az 50. születésnapomra pedig egy egzotikus vidékre fizetett be kettőnket. Két hét mennyország...

Szóval mostanában utazgatunk. Megtehetjük. A gyerekeink már kirepültek, önálló életet élnek, nem kell már őket anyagilag segítenünk, megállnak a saját lábukon. Amit keresünk végre csak magunkra költjük, és az évek alatt úgy alakult, hogy elég jól keresünk. Nem gyűjtögetünk, hanem évente egyszer elnyaraljuk a felesleget. Hiszen egyszer élünk. Csak hát a szex, az nagyon hiányzik...

Agyaltam rajta, hogy mit tegyek. Nem akarom megcsalni őt. Nem akarom elveszíteni őt. Nem tehet róla, hogy beteg. Évekkel ezelőtt még a fogával hámozta le rólam a tangát és nyalta-falta a szemérem dombomat, csak hogy a kedvemre tegyen. Mára már a pók beszőtte hálóját odalent. Ezen pedig változtatnom kell.

Így hát esténként erotikus fantasyt olvasok. Amíg a párom meccset néz odalent a nappaliban, én olvasok fent a hálóban. Korábban dúlt a szerelem a könyveim lapjain, de valahogy nem elégített ki a dolog. Elegem lett a romantikus évődésekből, valamint abból, hogy a történetek a happy endnél véget érnek. Tovább és tovább szeretném olvasni, de a könyvnek vége.

Így került a képbe a fantasy. Először ódzkodtam tőle. De amikor belekóstoltam, hát meg kell mondjam, hogy ez nyami... Rájöttem, hogy pont erre volt szükségem. 

Az előző nap tapasztalataiból tanulva ma éjszaka már előre felkészültem a következő fejezetre. Bekészítettem egy pohár vizet, ha kiszáradna a szám, egy síkosítót és az elemes csalafinta kis huncutságot a fiókba helyeztem. Régen nem használtam, ma biztosan fogom. Alig találtam meg a gardróbban. 

Élvezettel zuhanyoztam le, végig a könyv járt a fejemben. Tudtam, hogy hamarosan ott fekszem az ágyon, és falom a betűket. Mintha csak a kielégülést húznám halasztanám, lassan törölköztem meg. Felvettem a fehér, pihe-puha, csipke, pántos hálóingemet, mely olyan finom a bőrömhöz. Minden mozdulatnál simogat, kényeztet engem, egyszerűen imádom. Ebben az exkluzív fehérnemű szettemben annyira szexinek érzem magam, hogy már attól beindulok, hogy ha megnézem magam a tükörben. Pedig nem vagyok egy szexbomba. Átlagos testalkatom van, kis pocakkal, viszont annál nagyobb mellekkel. Felkapcsolom a kislámpát és kényelmesen bekuckózom az ágyba. Kinyitom a könyvet és beleszagolok a lapokba. Imádom az új könyvek illatát. Belevetem magam az olvasásba.

A hercegnő és a lovászfiú

II.fejezet

"A hercegnő vágtázva érkezett a tisztás szélére. A távolban már feltűntek egy közeli kisváros halvány fényei. Nincs ideje a nézelődésre, haladnia kell tovább, el kell érnie a várost és ott muszáj elrejtőznie. Nem bírja már sokáig ezt a tempót, sem ő, sem a lova. Órák óta menekülnek, kimerültek. Ha észreveszik, ha utolérik őket, nekik végük!

A hold fénye ezüstösen csillan meg a hercegnő gyönyörű, fekete, göndör hajzuhatagán a forró nyári éjszakában. Csupán egy bőr melltartót és egy a derekán megkötött könnyű bőrszoknyát visel. A melltartója egyik pántja lecsúszott a vállára, a szoknya széle kirojtosodott a nagy sietségben. Íjtartó tegeze minden mozdulatra ütemesen dobolt a hátán. Selymes bőre nedvesen csillogott. A becses családi ékszer, melyet a gonosz erők meg akartak szerezni, egy vastag láncon lógott a nyakában. Áldott jó szüleit megölték érte, ő pedig menekülni kényszerült. 

Elérték a város szélét, most már csak el kell bújniuk. Még így az éjszakában is feltűnést kelthetnek csodás hófehér paripájával együtt. Az elfogására küldött robusztus páncélos harcos szorosan a nyomukban liheg. Muszáj azonnal menedéket találniuk.

Egy kis fogadó mellett a jóképű lovászfiú épp végzett az esti teendőivel. A távolban egy gyönyörű jelenést vélt felfedezni, ami egyre csak közeledett, majd célba vette őt és vágtázva melléért. Sohasem látott még ilyen szép fehérnépet azelőtt. Döbbenetét fokozta a kétségbeesett nő zihálása. Muszáj segítenie rajta.

Gyorsan bevezette őket az istálló végébe. A csodás állatot egy seszínű pokróccal letakarta, eltüntetve őt az üldöző szeme elől, a nőt pedig a hátsó bejáraton át egy sötét kis helyiségbe vezette. A deszkaajtón csak egy vékony rés engedte be a fényt, de még így is jól kivehető volt a tüneményes jelenség izgatottságtól hullámzó gömbölyded mellkasa.

Pár másodperc múlva a harcos befordult az istállóba. A fiú nyugalomra intette hölgyét, majd kilépett a kis helyiségből a lovak közé, mint aki épp a dolgát végzi, ügyet sem vetve az idegenre. A páncélos harcos rámordult, de ő lekezelte és elhajtotta, mondván, neki biztosan feltűnt volna egy hercegnő fehér lovon. A harcos legyintett és tovább indult.

A lovászfiú eltöprengett - Hm... Egy hercegnő! Micsoda kincs esett az ölébe...

A nő a veszély elhaladtával lassan megnyugodott. Inni kért és valami harapnivalót magának és hőn szeretett, hűséges paripájának. A lovászfiú igyekezett minden kérését teljesíteni. Gyertyát gyújtott, majd borral és kenyérrel kínálta a menekültet, m. Ajd megmutatta, hogy az istálló mögött hol tud megmosakodni, ha szeretne. Hogy a hercegnőt kicsit magára hagyja, kiment a lovához, hogy őt is ellássa. 

A hercegnő gyorsan magához vett pár falatot és lehúzta a felkínált kupa bort, melytől egy kissé megszédült. Körbenézett. Jelentéktelen kis szoba volt, szalmakupac szolgált a fiú fekhelyéül, kis fa asztalka és egy szerszámos ládika volt még jelen. A falon feltűnt neki a lovászfiú díszes kovácsolt fegyvere. Ezek szerint ő is harcos! 

Miután a lovászfiú végzett a teendőivel visszatért a hercegnőhöz, de ő már nem volt a helyiségben. Biztosan kiment mosakodni - gondolta, és utánaeredt. Ahogy kilépett egy újabb döbbenet fogadta. A hercegnő háttal állt, épp az út porát mosta le megfáradt testéről, anyaszült meztelenül. Formás feneke kidomborodott, ahogy a teknőnyi tiszta vízhez hajolt. Majd, mint aki megérezte, hogy figyelik, hirtelen megfordult és maga elé rántotta csöpp ruhaneműit. Mikor nem látott mozgást, visszafordult.A lovászfiú megbújt a sötétben, onnan figyelte a hold fényében mosakodó csodás tüneményt. Ettől a látványtól kőkeményre feszült a férfiassága a nadrágjában. Volt már nőkkel, de csak kurtizánokkal a kuplerájban.

A hercegnő mellei megkeményedtek, bimbója égnek meredt, bőre lúdbőrzött, annyira jól esett neki a forró nyári éjszakában a testét felfrissítő hideg víz. Lassan mosakodott, élvezte ahogy a hűsítő vízcseppek a bőrét nyaldossák. 

Egy pár napig megbújna itt. Biztonságos helynek tűnik. Vajon a lovászfiú megengedi, hogy maradjon? De sajnos nem tud mivel fizetni. A családi ékszert nem adja semmiképp, és már csak a lova, meg az íja maradt. A lovától nem szívesen válna meg, az íjára meg szüksége van, hogy megvédhesse magát. Esetleg felajánlja, hogy segít a lovak körül élelemért és szálláshelyért cserébe.

A lovászfiú zavartan méregette őt. Nem mert a szemébe nézni, hátha elárulja gondolatait. Olyan szűzies, csodás teremtés, nem merne hozzáérni. Felajánlotta neki, hogy maradhat amíg akar, majd kialakított neki egy fekhelyet a szoba sarkában és egy kupa bort is odakészített neki. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Azt tudta, hogy a nadrágja majd felrobban a feszültségtől és sürgősen tennie kell ellene valamit, nehogy a hercegnő megneszelje a dolgot és újra menekülőre fogja.

Kénytelen volt átmenni a kupiba, hogy levezesse ezt a hatalmas felgyűlt feszültséget. A szokásos lányt kérte. Amíg a kurtizán a szájával kényeztette, a lovászfiú lehunyta a szemét és gondolataiban felidézte a csodás teremtés testének minden egyes porcikáját. A melle domborulatát, lapos hasán a pici köldökét, szexi, feszes fenekét, selymesen puhának tűnő vénuszdombját. Majd az örömlányt az ölébe ültette és hagyta, hogy lovagoljon rajta. A lány rendesen megdolgozott azért a garasért. A fiú az ábrándjaiból csak akkor zökkent ki, amikor robbanásszerűen elélvezett. Jahj, valahogy ott kell marasztalnia ezt a bajba jutott nőt. Amióta csak meglátta nem tud szabadulni a gondolattól: Meg kell kapnia őt...