Tengerparti álom

I. fejezet - A lány, aki mindent megtesz az álmaiért

Írta: T. Timboo

Tengerparti álom

I / XV. Fejezet

Hanna egy hosszú, fárasztó nap végén az egyetem nagy előadójában a leghátsó sorban szundikált. Az egyik legnehezebb tantárgy az órarendjében a késő délutáni órákra esett. Csak azért maradt ott az előadáson, mert hamarosan kezdődött a vizsgaidőszak és ebből a tárgyból le volt maradva. Ám annyira száraz volt az anyag, hogy nem bírt tovább koncentrálni és rádőlt a padra. Épp csak egy kicsit pihentetni akarta a szemét, de kisvártatva mély álomba szenderedett. Annyira fáradt volt, hogy még abban a kényelmetlen helyzetben is képes volt elaludni. Szerencse, hogy nem horkolt, mert rém kínos helyzetbe kerülhetett volna.

Emy az egyetlen barátnője ott ült mellette bőszen jegyzetelve helyette is. Hagyta Hannát pihenni, mert tudta mennyire kimerítő nap áll mögötte. Majd odaadja neki az anyagot, hogy lemásolhassa, bár arról fogalma sem volt, hogy a temérdek elfoglaltsága mellett mikor lesz rá ideje, hogy el is olvassa.

Hanna még gyermekkorában elveszítette a szüleit egy szörnyű tragédiában. A nagyija nevelte fel békében, boldogságban, viszont nem túl nagy gazdagságban. A lány sohasem értette, hogy miként tudta a mamája az ápolónői kis fizetéséből rendezni a lakás hitelét, vezetni a háztartást és még őt is felnevelni. Nem is sejtette, hogy e rejtély mögött milyen titok lappang.

Ahogy a nagyi egészségi állapota romlott, Hanna kényszerült a kenyérkereső szerepébe. A leány élete sok lemondással járt, ám legnagyobb álmáról nem volt hajlandó letenni. Imádta a kutyákat, feltétel nélküli szeretetük és odaadó hűségük miatt némely embertársánál is többre tartotta őket. Állatotthont szeretett volna nyitni az árva, elhagyott cicáknak, kutyusoknak. Amolyan luxusszállót, ahol a kedvencek boldogan élhetnek mindaddig, amíg nem találnak szerető gazdára. Ebben szeretett volna kiteljesedni és eme tervéért mindent hajlandó volt megtenni.

Még nem tudta hogyan, mi módon, ám érezte, hogy az álma valóra válhat. Érettségi után jelentkezett az egyetemre, hogy a szükséges képzettséget megszerezze. Lelkesedése és szorgalma biztosította számára a sikeres diplomaszerzést. A tanulmányaiból még egy év volt hátra. Így már csak a szükséges anyagiakat kellett előteremtenie a vállalkozásához.

Rengeteget dolgozott az iskola mellett. Több kisebb alkalmi munkát is ellátott, bár sajnos ezek inkább csak a tandíját fedezték. Ennek ellenére bízott benne, hogy megtalálja azt a munkát, ami közelebb viszi őt álmai megvalósításához, így nyitott volt minden kínálkozó lehetőségre.

Reggelente kutyákat sétáltatott. Ahogy a környékbeli gazdik megismerték, egyre többen merték rábízni kedvenceiket.  Ez a munka egyáltalán nem volt kifizetődő, Hanna mégis igazán nagy örömét lelte benne, ezért szívesen vállalta. Sosem hagyta volna ki a reggeli sétát a kutyusokkal, még akkor sem, amikor a hajnalig tartó tanulástól hulla fáradtnak érezte magát.

Pár gazdinak persze többet jelentett Hanna kora reggeli kutyasétáltatása holmi szükséges elvégzendő feladatnál. Némelyeknek a nap fénypontja volt, amikor a lány a biciklijét hajtva megjelent a tengerparti sétányon, kócosan felkötött aranyszőke hajjal, pici szoknyácskában, amiből nem csak hosszú vékony combja, de formás feneke is kilátszott.

Hanna nem törődött a nyálcsorgató férfiakkal, praktikussági oka volt eme öltözetének. Miután az összes kutya csatlakozott hozzá, a tengerpartra kerekezett velük. A nagy kedvencek pórázon jöttek mellette szófogadóan, szépen sorban, két kicsi pedig a bicikli első kosarában kapott helyett. A parton lekötötte a járművét és az arra kijelölt helyen a vízbe engedte a kutyusokat. Labdáztak, fogócskáztak, önfeledten élvezték a szabadságot. Ehhez az öltözete igazán tökéletes volt, a többi nem számított. A fizetség viszont kevésnek bizonyult, így további munkalehetőség után kellett néznie.

A helyi kisállat kereskedésben szerzett részmunkaidős állást. Hétköznap délutánonként és minden második szombaton dolgozott. Hanna még régebbről ismerte a tulajdonost, amikor még vásárlóként járt a boltba. A férfi imádta az állatokat, ám az emberekkel nem jött ki túl jól, ezért volt szüksége egy simulékony, kedves, megnyerő eladóra, aki az üzlet legforgalmasabb időszakában kisegítette őt.

Hanna mindenkivel türelmesen bánt, szót értett a gyerekek nyelvén is, ami nagyon fontos volt, mert ők tették ki a vásárlók nagy többségét. A szülők gyakran jutalmazták gyermekeiket kisállat vásárlással, aminek felelőssége és minden terhe egy idő után az ő nyakukba szakadt. Ha a kis kedvencekre ráuntak, visszahozhatták a boltba őket, ami megkönnyebbülést jelentett mindenkinek, de legfőképpen az állatoknak.

Még egy előnye volt, hogy a lány ott dolgozhatott. Mégpedig az, hogy a lejárat előtt lévő kutyaeledelt ingyen elvihette a menhelyre az állatoknak. Egyelőre másképp sajnos nem tudott rajtuk segíteni.

Mindamellett, hogy Hanna az egyetemi követelményeknek próbált megfelelni, emellett dolgozott, valamint otthon elvégezte a házimunkát és gondoskodott a nagyijáról, még egy helyes, de őrülten féltékeny pasival járó gondot is magáénak tudhatott. A jóképű fiúnak bámulatosan kidolgozott teste volt, mégis önbizalomhiánnyal küzdött.

Elég gyakran megkeserítette az életüket a zöldszemű szörny által vélt, ám csupán ritkán valós sérelmei. Hanna türelmes volt vele, mert régóta szerette és felnézett rá, ám néha azon ábrándozott, mennyivel könnyebb lenne az élete nélküle. Ám a szakításnak még a gondolata is elborzasztotta, ezért megmaradt a kapcsolatban.

Szívtipró barátját Edwardnak hívták, ám ő csak Edinek becézte. Ritkán találkoztak, mert Hannának a sok elfoglaltsága mellett kevés ideje maradt rá, de az együtt töltött időt rendesen kihasználták. Persze csak azokon a napokon, amikor Edi nem rendezett jelenetet valamilyen piti ügy miatt. A fiú ugyanis nem tudta elviselni barátnője lenge öltözetét, mert úgy gondolta, hogy amikor ilyen ruhát visel, minden férfi őt bámulja, és perverz gondolataikban magukévá teszik. Ez a tudat megőrjítette őt, és mikor meglátta Hannát parányi ruhácskákban, mindig kifakadt.

  ​

Ám a nyugodt időszakokban, úgy bújták egymást, mintha friss házasok lennének és olyan felejthetetlen ágytornát mutattak be, amit sokan megirigyelnének tőlük. Hanna megkövetelte a minőségi szexet, nem engedte, hogy barátja önző módon, a maga kielégülésére csak úgy keresztülhajtson rajta.

A lány határozottsága annyira imponált a fiúnak, hogy fülig szerelmes volt belé. Emellett őrülten féltette. Attól tartott, hogy jön egy vagyonos, tapasztalt férfi, aki majd lecsapja őt a kezéről. Ennek gyakran hangot is adott, amivel már kezdett Hanna agyára menni.

A fiúnak ez volt az utolsó éve az egyetemen, eggyel Hanna felett járt. Egy rendkívül kedvező sport játékos-szerződés várt rá, amit várhatóan az iskola végeztével írnak majd alá. Amellett, hogy tudta micsoda megtiszteltetés érte, mennyire szerencsés, hogy őt választották, rettegett a várt pillanattól. Tudta, hogy a szerződés majd elszólítja a városból és valószínűleg ez a Hannával való kapcsolatának végét jelenti majd. A lány nem fog vele tartani, mert tervei ehhez a városhoz kötik őt, meg hát a nagyiját sem hagyná soha magára.

Edi próbálta kihasználni az összes adódó lehetőséget, amit Hannával tölthetett. Haragudott, amikor szombatonként a lány dolgozni ment, ahelyett, hogy vele foglalkozna.

Féltékeny volt a kisállat kereskedés tulajdonosára is. Mert bár a férfi az elmúlt években felvett egy furcsa, igénytelen hobo stílust, ám korábban igazán jóképű lehetett, melyet nem tudott eltakarni rendezetlen szakállával és hanyag öltözetével sem.

Hanna az apja korabeli férfi iránt gyöngéd érzelmeket táplált, de nem úgy, ahogyan azt Edi képzelte. A fiúnak nem volt semmi oka a féltékenykedésre. A lányt a családi tragédia óvodás korában érte, így az ő életéből kimaradt az apai gondoskodás és szeretet, amit Hobo tudtán kívül, ám némileg pótolhatott. Kislány korában ugyanis gyakori látogatója volt a boltnak. Hobonak megesett a kis árván a szíve és megengedte neki, hogy együtt etessék a hatalmas akváriumokban lévő színes halakat, és a tengeri malacokkal is játszhatott, a kis nyuszikról nem is beszélve. Talán innen ered a lány erős kötődése az állatokhoz. 

A szerelmesek vasárnaponként találkoztak, ekkor szinte az egész napot a fiú otthonában töltötték. Hannáék kétszobás lakásához képest náluk ugyanis elég sok hely volt, ahova félrevonulhattak összebújni. Néha pihenésképpen rendeltek egy pizzát és megnéztek egy filmet, vagy csak kimentek sétálni a naplementében. De a nap java az ágyban érte őket. 

Hétköznaponként egy-egy lyukas órában az egyetem egy amolyan használaton kívüli irattára adott helyszínt az együttlétüknek. Edi egy véletlen folytán jutott hozzá a szoba kulcsához, amit féltve őrzött. Egyedül Emy tudott még az intim kis helyiség létezéséről, mert gyakran falazásra kényszerült. Az volt a minimum, hogy legalább tudja, merre jár Hanna, ha már tartania kell a hátát miatta. De barátnője mindig meghálálta eme irányukba tett nemes gesztusát, így sosem maradt tüske bennük a légyottok miatt.

Ez a nap is talán azért viselte meg Hannát annyira, mert hajnalig készítette a beadandó dolgozatát, majd miután reggel a kutyusokkal lement a partra, az egyetemi maratoni előadássorozatot megszakítva, Edivel felkeresték a titkos kis szobácskát.

Hanna épp kint ült a parkban, a térdénél előre megszaggatott feszes farmerjában, alatta pici piros tangában, mikor gondolt egyet és ráírt Edi telefonjára: „Hiányzol. Ráérsz?” Edi visszaírt neki egy mosolygós fejet és még egy szót, „Ottali” majd rögtön ott termett a titokszobánál, pedig épp órája lett volna...

A történet erotikus tartalommal folytatódik! Ha elmúltál 18 éves, a teljes I. fejezet történetéért klikkelj ide!

A folytatásért iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Facebookon. Hanna teljes története 15 fejezetben teljesedik ki.

Ha érdekel, milyen elegáns ruhákat választottak fiatal influencereink a kínálatunkból, tekints meg ezt a bejegyzésünket!

Valentin napi ajánlatunkat itt olvashatjátok!

Ha szeretnél többet megtudni luxus fehérneműinkről, itt tájékozódhatsz!

Nőknek szóló önbizalom erősítő lelkifröccsünket és Norbinak intézett válaszunkat itt olvashatjátok!

Ha érdekel a női divat és szeretnél magyar webáruházból, kedvezményes feltételekkel, ingyenes szállítással és ingyenes visszaküldéssel vásárolni, akkor nézz körül nálunk: Beauty InTheBox

Várunk sok szeretettel!

Terhes vagyok... 

A döbbenettől még félkómásan támolygok otthonomban. Nincs kedvem semmihez, egyetlen dolgot szeretnék csak, mégpedig, hogy a nőgyógyász megnyugtasson. Két rosszullét között kikeresem az aktuális rendelési időt, magamba erőltetek pár kekszet, hátha megmarad bennem és iszom pár korty teát. A kávét ezentúl hanyagolom, még az illata is gyomorforgató lett számomra.

Sürgős elintéznivalókra hivatkozva kiveszek egy nap szabit a munkahelyemen, és meglátogatom az orvosom. Nem ecsetelem milyen az, amikor előzetes bejelentkezés nélkül próbálsz bejutni a rendelőbe. Csupán 5 órát várok, ezalatt a hajam tépve olvasgatok a váróban. Végre bejutok, és már a vizsgálón fekszem.

A doktornő közli velem a jó hírt, tényleg kisbabát várok! Juhuuu... Majd rögtön megszid, hogy miért nem jöttem előbb!? Csak hebegek-habogok, de ő még nem végzett a kiosztásommal, a kegyelemdöfés csak ezután következik: Öreg kismamának titulál. Na jó, tényleg 40 múltam, de hogy öreg lennék.... Persze biztosan csak a rám váró vizsgálatok miatt mondja, na de akkor is...

Felhúzom magam! Előtérbe kerül dacos énem! Majd én megmutatom, hogy nem vagyok öreg. Otthon is dühből csinálok mindent, a gyerekek sem értik mi van velem. Apa inkább kiviszi őket játszani, hogy addig is lenyugodjak. Elkezdek a különböző online fórumokon utánajárni, mivel jár ha 40 felett vállalok gyereket. Bár ne tettem volna! Horrorba illő történetek fogadnak, csak még inkább kiborulok. Sokkolódom. Órákba telik, mire összeszedem magam. Szerencsére a párom mindig tudja mire van szükségem. Kicsit megbabusgat és attól végre sikerül megnyugodnom. Nem lesz semmi baj...

Este, lefekvés után hosszas szerelmeskedésre számíthat az én uram. Csak ne lennék ennyire fáradt. Ah, csak ledőlök picit, csak lehunyom a szemem egy pillanatra, és mindjárt megmutatom, hogy nem vagyok még öreg!

Másnap reggel szomorúan konstatálom, hogy a nagy elhatározásomból nem lett semmi. Na nehogy már a dokinak legyen igaza! Új terv kell! 

A megoldás: Szexi fehérnemű

Nem tudom, hogy nem jutott eszembe előző este! Hiszen előbb magamat kell begerjesztenem, hogy szexinek, kívánatosnak mutatkozhassak...

Este előveszem szexi rózsaszín fél melltartómat és a hozzá illő tangát, majd a tükör előtt belebújok. Felkötöm a harisnyatartómat és a harisnyakötőmet, és megszemlélem magam a tükörben. Ez igen! Kifejezetten jól áll, ahogy a melltartóban ott feszülnek a babavárástól kikerekedett kebleim.

Hirtelen átfut az agyamon, hogy hamarosan nagyobb melltartókra lesz szükségem, majd később pedig szoptatós melltartókra. De most nem terelhetem el a figyelmem, a párom hamarosan bejön és nekem készen kell állnom, hogy megmutassam, egy várandós 40-es nő is lehet igazán szexi!

A hatás nem marad el, a látványom tűzbe hozza a férjemet. De valami mégsem stimmel. Olyan óvatosan bánik velem, mint egy hímes tojással. Minden mozdulatából kiérződik a féltés. Érzem, hogy nem engedi el magát teljesen és ezzel az extázisból vissza-visszaránt a földre engem is. Bár a gyöngédsége leírhatatlan, és végül eléri ugyanazt a gyönyörű hatást, melyet megszoktam, de a hevesség elmarad.

Ha végiggondolom, ez nem is olyan rossz, legalább egyikünk képes észnél lenni és figyelni, hogy ne legyen semmi baj odabent a babócával sem. Egy meglepetés, szerelem baba növekszik odabent és ha már így alakult, hogy olyan szerencsések vagyunk, hogy megfogant ez a pici teremtés, mindent meg kell tennünk, hogy épségben, egészségben fel is nevelkedjen. A korábbi szenvedélyt félretesszük és a baba születése után 6 héttel majd elővesszük. Csak bírjam kivárni, és legyen kedvem és erőm majd egy 6 hetes baba mellett huncutkodni, amikor már lehet...

Eliza történetének előzményét itt olvashatjátok:

1, Eliza  - 40 és azon túl?

2, Eliza - 40+ Meglepetés!

Rémálom vagy valóság?

Mostanában rémálmaim vannak. Álmomban folyton a gyerekeket mentem ki katasztrófa helyzetekből, vagy a páromat féltem egy autó balesettől. Elmentem hát a spirituális ismerősömhöz, hogy vegye le rólam ezt a brutál rémes agymenést, aki csak annyit mondott, hogy ne aggódjak, csak kitisztul a szervezetem az engem ért sok negatív energiától a baba előtt.

Lesokkolódtam. Mi van? Már 3 hónapja beléptem a változó korba... Bolond ez? Na jó, ide sem jövök többet...

Nemrég átestem egy elég hosszan tartó vírusos tébolyon. Szerencsére a gyerekek nem kapták el, egyedül szenvedtem vele, ki is dőltem tőle rendesen. Persze volt ennek jó oldala is. A korábban felszedett jó néhány felesleges kiló legalább lement rólam. Semmit sem kívántam enni, minden kijött belőlem. Az étvágytalanságtól állandóan fáradt voltam. Csak gyógynövény cukorkákkal bírtam ki a napot.

Este, fürdés után nézegettem magam a hálószobában a nagy tükörben. Egészen kis csinoska lettem. Kedvet is kaptam, hogy az uramnak megmutassam magam. A kedvenc, nagy csáberejű fehérneműmet kivettem a fiókból és felvettem. Ez igen! A látvány engem is lenyűgöz. Régen állt ilyen jól rajtam bármi is. A melleim kereken kitöltik a fekete, puha, soft, átlátszó csupa csipke melltartómat. A brazil alsóm pedig pont úgy áll a fenekemen, ahogy a katalógusban is láttam a modell csajon. Hm... Alig várom, hogy a párom elismerő pillantásában sütkérezzek. Bár kicsit elbizonytalanodom. Egyáltalán észreveszi a változást? Na meglátjuk.

Ledőlök az ágyra, várom, hogy ő is megérkezzen a fürdésből. Ma nincs kecmec, tuti nem lehet fáradt! Ahogy fekszem a gondolataimba meredve hirtelen rám tör a döbbenet. A csipke fehérneműmet szinte átdöfi a mellbimbóm és ahogy a puha csipke érinti, annyira érzékeny, mint még soha. Vagyis, dehogynem. Ismerős érzés! Te jó ég! Ez nem lehetséges!

Teljesen kizökkenek a csábos gondolataimból. Rohanok a gyógyszeres szekrényhez és kutatni kezdek. Mintha lett volna itt még régebbről egy megmaradt teszt, amit használhatok. Ezek lejárnak vajon? Arra jó lesz, hogy megnyugodjak, aztán holnap veszek a drogériában egyet. Felkapom és már szaladok is a mosdóba. A szívem a torkomban dobog. Kezdek szédülni, de ki kell tartanom. Az ájulás kerülget, annyira izgulok. Elvégzem a tesztet és míg az eredményre várok lelassul az idő. Minden szívdobbanás egy másodpercet jelez, ami közelebb hozza az eredményt. Ha negatív, akkor csak képzelődöm. Ha pozitív, akkor... Jahj. Akkor itt lenne a világvége. De hisz nem lehetséges, hogy terhes legyek.

A kitörő öröm hangjai

Már tudom az eredményt. Hirtelen rám tör a vigasztalhatatlan zokogás. Kisbabát várok. Egy pillanattal ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna számomra, de most már a világon a legtermészetesebb gondolat. Egy fantasztikus, gyönyörű érzés kerít hatalmába. A könnyeim örömkönnyek, csak a sírást nem tudom abbahagyni. A zokogós hangom, mintha nem is az enyém lenne. Egy csacsi iázásához hasonlít.

A párom végre odaér hozzám. Képtelen vagyok elmondani neki. Úristen, vajon hogyan fogadja majd? Átölel. A karjaiban megnyugszom. Most már abban is biztos vagyok, hogy minden rendben lesz, rábízhatom magam. Hüppögök még egy ideig, majd az aggódó tekintetét nézve halkan megszólalok: Terhes vagyok.

A döbbenet kiül a szemébe, az arca enyhén megrándul, de szerencsére viszonylag jól fogadja a váratlan hírt. Elsőre jobban viseli, mint én. Még jobban magához ölel, majd finoman annyi megjegyzést tesz, hogy, gondolhatta volna. Hiszen olyan szépen, látványosan kikerekedtek a melleim. 

Ünnepeljünk!

Bóknak veszem az iménti megjegyzését. Erről eszembe jut a csábítós fehérneműm. Bevonszolom az ágyba ünnepelni. Olyan mély érzések törnek fel bennem, hogy most nem szexelünk, hanem igazán őrülten szerelmeskedünk. A párom a sós könnyeimet csókolgatja az arcomon. Erősen magamhoz ölelem, hogy érezze, mennyire szeretem őt,

Végig csókolgatja a testemet és a szemérem dombom felett elidőzik. Gyöngéden puszikat lehel rá, majd lassan lehúzza róla szexi fehérneműmet. Tovább csókolgatja a csini bugyim hűlt helyét. Beindulok minden mozdulatára. Rávetem magam és addig kényeztetem, amíg már ő maga nem kéri, hogy lassítsak, mert nem bírja tovább. A testünk egybeolvad és lassú mozdulatokkal bensőnk is eggyé válik.

Pihegve csókolgatjuk még egymást és megmaradunk a szoros ölelésben, mintha sosem akarnánk elengedni a másikat. Halkan suttogva megbeszéljük, hogy ezt a fantasztikus hírt még emésztenünk kell. Amíg nem megyek el dokihoz, addig nem is szabad senkinek elmondani. Kicsit becézgetjük egymást, majd lassan enged a szorítás és egymás karjaiban, arcunkon boldog mosollyal elalszunk. 

Még előttünk van minden megbeszélni való, de az biztos, hogy abban egyetértünk, mind a ketten örülünk a váratlan kis jövevénynek, és nagyon szeretni fogjuk őt. Igazi szerelem baba fogant, mindkettőnk legnagyobb örömére. 

Eliza 40+ előző történetét itt olvashatod.

Beszippantott a Fantasy világa

Beszereztem a legújabb könyvsorozatomat! Vagyis csak az első 3 kötetet. De kezdetnek ez sem rossz. Meglátjuk hogy tetszik, aztán ha bejön, megveszem a teljes sorozatot. Hogy mi a témája? Fantasy. Sosem értettem, a pasik mit esznek rajta. Na most már értem.

A barátnőm ajánlotta, amikor elmeséltem neki, hogy a párommal mi már régóta nem vagyunk együtt. Mindenünk meg van, de a szex az kihunyt az életünkből. Pedig korábban mennyire odavolt értem... És nem én változtam, hanem ő. Szörnyű, hogy egy betegség mennyire meg tudja változtatni az ember szexuális igényét. Ő már nem kívánja. Ez van.

De attól még szeretem őt. A romantika nem veszett ki az életünkből. Minden reggel ágyba hozza nekem a kávét és amiben csak tud a kedvemre tesz. Kivéve a szexben. A múltkor vadvízi evezni vitt, az 50. születésnapomra pedig egy egzotikus vidékre fizetett be kettőnket. Két hét mennyország...

Szóval mostanában utazgatunk. Megtehetjük. A gyerekeink már kirepültek, önálló életet élnek, nem kell már őket anyagilag segítenünk, megállnak a saját lábukon. Amit keresünk végre csak magunkra költjük, és az évek alatt úgy alakult, hogy elég jól keresünk. Nem gyűjtögetünk, hanem évente egyszer elnyaraljuk a felesleget. Hiszen egyszer élünk. Csak hát a szex, az nagyon hiányzik...

Agyaltam rajta, hogy mit tegyek. Nem akarom megcsalni őt. Nem akarom elveszíteni őt. Nem tehet róla, hogy beteg. Évekkel ezelőtt még a fogával hámozta le rólam a tangát és nyalta-falta a szemérem dombomat, csak hogy a kedvemre tegyen. Mára már a pók beszőtte hálóját odalent. Ezen pedig változtatnom kell.

Így hát esténként erotikus fantasyt olvasok. Amíg a párom meccset néz odalent a nappaliban, én olvasok fent a hálóban. Korábban dúlt a szerelem a könyveim lapjain, de valahogy nem elégített ki a dolog. Elegem lett a romantikus évődésekből, valamint abból, hogy a történetek a happy endnél véget érnek. Tovább és tovább szeretném olvasni, de a könyvnek vége.

Így került a képbe a fantasy. Először ódzkodtam tőle. De amikor belekóstoltam, hát meg kell mondjam, hogy ez nyami... Rájöttem, hogy pont erre volt szükségem. 

Az előző nap tapasztalataiból tanulva ma éjszaka már előre felkészültem a következő fejezetre. Bekészítettem egy pohár vizet, ha kiszáradna a szám, egy síkosítót és az elemes csalafinta kis huncutságot a fiókba helyeztem. Régen nem használtam, ma biztosan fogom. Alig találtam meg a gardróbban. 

Élvezettel zuhanyoztam le, végig a könyv járt a fejemben. Tudtam, hogy hamarosan ott fekszem az ágyon, és falom a betűket. Mintha csak a kielégülést húznám halasztanám, lassan törölköztem meg. Felvettem a fehér, pihe-puha, csipke, pántos hálóingemet, mely olyan finom a bőrömhöz. Minden mozdulatnál simogat, kényeztet engem, egyszerűen imádom. Ebben az exkluzív fehérnemű szettemben annyira szexinek érzem magam, hogy már attól beindulok, hogy ha megnézem magam a tükörben. Pedig nem vagyok egy szexbomba. Átlagos testalkatom van, kis pocakkal, viszont annál nagyobb mellekkel. Felkapcsolom a kislámpát és kényelmesen bekuckózom az ágyba. Kinyitom a könyvet és beleszagolok a lapokba. Imádom az új könyvek illatát. Belevetem magam az olvasásba.

A hercegnő és a lovászfiú

II.fejezet

"A hercegnő vágtázva érkezett a tisztás szélére. A távolban már feltűntek egy közeli kisváros halvány fényei. Nincs ideje a nézelődésre, haladnia kell tovább, el kell érnie a várost és ott muszáj elrejtőznie. Nem bírja már sokáig ezt a tempót, sem ő, sem a lova. Órák óta menekülnek, kimerültek. Ha észreveszik, ha utolérik őket, nekik végük!

A hold fénye ezüstösen csillan meg a hercegnő gyönyörű, fekete, göndör hajzuhatagán a forró nyári éjszakában. Csupán egy bőr melltartót és egy a derekán megkötött könnyű bőrszoknyát visel. A melltartója egyik pántja lecsúszott a vállára, a szoknya széle kirojtosodott a nagy sietségben. Íjtartó tegeze minden mozdulatra ütemesen dobolt a hátán. Selymes bőre nedvesen csillogott. A becses családi ékszer, melyet a gonosz erők meg akartak szerezni, egy vastag láncon lógott a nyakában. Áldott jó szüleit megölték érte, ő pedig menekülni kényszerült. 

Elérték a város szélét, most már csak el kell bújniuk. Még így az éjszakában is feltűnést kelthetnek csodás hófehér paripájával együtt. Az elfogására küldött robusztus páncélos harcos szorosan a nyomukban liheg. Muszáj azonnal menedéket találniuk.

Egy kis fogadó mellett a jóképű lovászfiú épp végzett az esti teendőivel. A távolban egy gyönyörű jelenést vélt felfedezni, ami egyre csak közeledett, majd célba vette őt és vágtázva melléért. Sohasem látott még ilyen szép fehérnépet azelőtt. Döbbenetét fokozta a kétségbeesett nő zihálása. Muszáj segítenie rajta.

Gyorsan bevezette őket az istálló végébe. A csodás állatot egy seszínű pokróccal letakarta, eltüntetve őt az üldöző szeme elől, a nőt pedig a hátsó bejáraton át egy sötét kis helyiségbe vezette. A deszkaajtón csak egy vékony rés engedte be a fényt, de még így is jól kivehető volt a tüneményes jelenség izgatottságtól hullámzó gömbölyded mellkasa.

Pár másodperc múlva a harcos befordult az istállóba. A fiú nyugalomra intette hölgyét, majd kilépett a kis helyiségből a lovak közé, mint aki épp a dolgát végzi, ügyet sem vetve az idegenre. A páncélos harcos rámordult, de ő lekezelte és elhajtotta, mondván, neki biztosan feltűnt volna egy hercegnő fehér lovon. A harcos legyintett és tovább indult.

A lovászfiú eltöprengett - Hm... Egy hercegnő! Micsoda kincs esett az ölébe...

A nő a veszély elhaladtával lassan megnyugodott. Inni kért és valami harapnivalót magának és hőn szeretett, hűséges paripájának. A lovászfiú igyekezett minden kérését teljesíteni. Gyertyát gyújtott, majd borral és kenyérrel kínálta a menekültet, m. Ajd megmutatta, hogy az istálló mögött hol tud megmosakodni, ha szeretne. Hogy a hercegnőt kicsit magára hagyja, kiment a lovához, hogy őt is ellássa. 

A hercegnő gyorsan magához vett pár falatot és lehúzta a felkínált kupa bort, melytől egy kissé megszédült. Körbenézett. Jelentéktelen kis szoba volt, szalmakupac szolgált a fiú fekhelyéül, kis fa asztalka és egy szerszámos ládika volt még jelen. A falon feltűnt neki a lovászfiú díszes kovácsolt fegyvere. Ezek szerint ő is harcos! 

Miután a lovászfiú végzett a teendőivel visszatért a hercegnőhöz, de ő már nem volt a helyiségben. Biztosan kiment mosakodni - gondolta, és utánaeredt. Ahogy kilépett egy újabb döbbenet fogadta. A hercegnő háttal állt, épp az út porát mosta le megfáradt testéről, anyaszült meztelenül. Formás feneke kidomborodott, ahogy a teknőnyi tiszta vízhez hajolt. Majd, mint aki megérezte, hogy figyelik, hirtelen megfordult és maga elé rántotta csöpp ruhaneműit. Mikor nem látott mozgást, visszafordult.A lovászfiú megbújt a sötétben, onnan figyelte a hold fényében mosakodó csodás tüneményt. Ettől a látványtól kőkeményre feszült a férfiassága a nadrágjában. Volt már nőkkel, de csak kurtizánokkal a kuplerájban.

A hercegnő mellei megkeményedtek, bimbója égnek meredt, bőre lúdbőrzött, annyira jól esett neki a forró nyári éjszakában a testét felfrissítő hideg víz. Lassan mosakodott, élvezte ahogy a hűsítő vízcseppek a bőrét nyaldossák. 

Egy pár napig megbújna itt. Biztonságos helynek tűnik. Vajon a lovászfiú megengedi, hogy maradjon? De sajnos nem tud mivel fizetni. A családi ékszert nem adja semmiképp, és már csak a lova, meg az íja maradt. A lovától nem szívesen válna meg, az íjára meg szüksége van, hogy megvédhesse magát. Esetleg felajánlja, hogy segít a lovak körül élelemért és szálláshelyért cserébe.

A lovászfiú zavartan méregette őt. Nem mert a szemébe nézni, hátha elárulja gondolatait. Olyan szűzies, csodás teremtés, nem merne hozzáérni. Felajánlotta neki, hogy maradhat amíg akar, majd kialakított neki egy fekhelyet a szoba sarkában és egy kupa bort is odakészített neki. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Azt tudta, hogy a nadrágja majd felrobban a feszültségtől és sürgősen tennie kell ellene valamit, nehogy a hercegnő megneszelje a dolgot és újra menekülőre fogja.

Kénytelen volt átmenni a kupiba, hogy levezesse ezt a hatalmas felgyűlt feszültséget. A szokásos lányt kérte. Amíg a kurtizán a szájával kényeztette, a lovászfiú lehunyta a szemét és gondolataiban felidézte a csodás teremtés testének minden egyes porcikáját. A melle domborulatát, lapos hasán a pici köldökét, szexi, feszes fenekét, selymesen puhának tűnő vénuszdombját. Majd az örömlányt az ölébe ültette és hagyta, hogy lovagoljon rajta. A lány rendesen megdolgozott azért a garasért. A fiú az ábrándjaiból csak akkor zökkent ki, amikor robbanásszerűen elélvezett. Jahj, valahogy ott kell marasztalnia ezt a bajba jutott nőt. Amióta csak meglátta nem tud szabadulni a gondolattól: Meg kell kapnia őt...

40 és azon túl? 

Amikor 40 lettem, egy pillanatra megálltam és összegeztem az életemet. Pont a Balatonon nyaraltunk, így azt gondoltam, a tortasütő anyukák átkaként idén sem lesz szülinapi tortám, hacsak meg nem sütöm magamnak. És képzeljétek, lett. Egy füredi cukrászdából előre megrendelte az én uram. Meglepődtem. Ezek szerint 40-en túl is érhetik meglepetések az ember lányát. De még milyen meglepetések... 

Az összegzésben számot vetettem az életem fontos aspektusain.

Egy diploma, nyelvvizsga, sok-sok továbbképzés, rengeteg tapasztalat és jó munka. Azaz a munka fárasztó, de jól fizet.

Egy válás, hosszú szünet után új szerelem, házasság és család. A srácok 5 és 7 évesek. 

A verseny súlyomhoz képest plusz 5 kiló van rajtam. Makacs kilók, évek óta velem vannak. A fiúk születése után nem sikerült leadni. Persze voltam én már 49 kiló is, anno. Talán igaz sem volt. De most a 60 kilót tűztem ki célul. Persze mindenki tudja, hogy nem fogom elérni. A folytonos rohanás közben magamra szánom a legkevesebb időt, és így nehéz.

A napi rutin szépségei

Reggel nehezen kelek ki a puha, meleg takaró alól. De mielőtt a fiúkat keltem muszáj elkészülnöm, mert utána már esélytelen. Ezt a párom is tudja, így amikor csak teheti ágyba hozza nekem a reggeli kávét. Kipattanok. 

Gyors mosakodás, kis krém a ráncokra, majd utána felöltözöm a kedvenc irodai ruhámba. Imádom az anyagát, szinte vasalni sem kell és olyan egyedi, ilyet nem látni másokon. Kis smink, semmi túlzás, csak a fáradt karikák eltakarására. Keltem a fiúkat. Öltöztetés, gyors bogyós reggeli. Magassarkú körömcipőt húzok, viszem az irodai tatyómat, és start! 

Suliba be, majd oviba be, rohanás melóba, majd munka közben pihenek. Ha-ha! Mindig több a munkám, mint amennyi időm van rá. 6 órában végzem el a 8 órás munkát. Van ebédszünet, de a stresszevés is a társam lett idő közben. Egy kis nasi, egy pohár forró csoki mindig lecsúszik. Olyan, mintha ez tüzelné a kemencémet, ami a testemet hajtja. Ah, mindig csak a kifogások... 

Délután szaladok a gyerekekért. A dugóban legalább nem stresszelek. Imádok az autóban zenét hallgatni. Mindig énekelgetek. A külföldi számokat néha végig halandzsázom, csak a dallamot tudom, de kit érdekel?! Csak én hallom.  Ha végéig gondolom, egyedül az autóban, munkába jövet-menet vagyok egyedül. Lehet, hogy szánalmasan hangzik, de ez az én énidőm. 

Oviból futás a suliba, felnyalábolom a fiúkat és irány a foci edzés. Végigvárom a lelátón az egészet. Ez a szülők sorsa. Egyszerűen imádom nézni, ahogy fociznak. Hűvösebb napokon felveszem a kocsiban tárolt poncsómat. Mikor vége, fáradtan be a kocsiba. Áldom magam, hogy a focimentes napokon előre megfőzök, mert ilyenkor legalább meleg étel várja otthon a fiúkat. 

Apával egy időben érkezünk haza. Mindig sokáig dolgozik. Vacsora után a nagynak még tanulni kell, a kicsi persze nem hagyja. Így apa lefoglalja a picit, míg én a naggyá írni, olvasni tanulunk. Igen, én is, mert már rég csak egy macskakaparásra hasonlít az írásom. Kis közös beszélgetés után fürdés, esti mese és alvás. 

Család mellett összebújás? 

Hulla fáradtan rogyunk a kanapéra. A párommal összenézünk. A szeme azt kérdezi: Fáradt vagy? Erre én: Hát persze... De ha Te benne vagy, én is... Szavak nélkül is értjük egymást. 

Korábban, még a gyerekek előtt miénk volt az egész lakás, bárhol összebújhattunk. A kanapé volt a kedvencem. De mára figyelni kell, hogy zárható szobában fussunk össze. Ez általában a hálónk, de jobb napokon a fürdőszoba is szóba jön. 

Ez pedig egy jobb nap. Kifejezetten jó nap. 

Megvárjuk a mély alvós 11 órás időpontot, hogy a gyerekek esetleges vándorlása ne ütközzön semmilyen akadályba és besurranunk a fürdőbe. Az ajtót magunkra zárjuk. Halvány lámpa világítja be a szobát. Egymásnak esünk, mint akik tilosban járnak. Mint fiatal korunkban, amikor attól tartottunk, hogy csak a szülők be ne jöjjenek...

Ledobáljuk a ruháinkat, a csini fehérneműmet magamon hagyom, hadd fejtse le ő rólam. Meztelenül állunk egymás előtt. Nem zavartatjuk magunkat, hogy hogy nézünk ki, hisz egyikünk sem tökéletes, de mi pont így fogadjuk el egymást ahogy vagyunk.

A heves csók és a nyakharapdálás beindít, betudom előjátéknak. Egy pillanatra felrémlik, mennyivel több időt töltöttünk anno egymás kényeztetésével. De erre most nincs idő. A zuhanykabinban megengedjük a vizet, finom melegre állítjuk. Beállunk mindketten a vízsugár alá. Nekidőlök a hideg falnak, elölről a víz melegít. Érzem, hogy lúdbőrzöm. A mellem már nem olyan hamvas, feszes, mint régen, de rögtön reagál és a bimbó körül megfeszül. 

Végigszappanozza a testem, lassan minden hajlatra kitér, ezzel rendkívül beindít. Én a hátát simogatom, imádom nagyon, ahogy az izmok megfeszülnek rajta. Megfordít, az egyik lábamat felhúzza és úgy tesz boldoggá. Egyszerre ér minket a gyönyör, majd egymás karjában kipihegjük magunkat.

Rég nem törődünk a védekezéssel. Először azért, mert 3 évig próbáltunk egy harmadik babát összehozni, ám sajnos nem sikerült. Most már, 40 felett nem tervezzük a babát, de ha eddig nem sikerült, miért pont most jönne össze? 

Mindjárt kelni kell, így gyorsan felkapom magamra a pihe-puha pamut pizsamámat  és már megyünk is aludni. Édes álmom van, úgy alszom mint a tej. 

Fontos tárgyalásra készülve

Egész évben ezért az előléptetésért dolgoztam. Menedzseri pozíció, vezető beosztás, kerekasztal tagság, magasabb fizetés, elismertség.

Biztos vagyok a sikeremben, éjszaka mégsem tudtam aludni. Végig egy aggasztó gondolat motoszkált a fejemben. A főnököm ki nem állhat engem, mert anno nem engedtem a közeledésének. Megtartottam vele a 3 lépés távolságot, nem úgy, mint pár törtető kolléganőm. Persze nehéz volt ellenállni, hisz a főnök szívdöglesztő. Szőkés barna haj, napbarnított arc, széles, úszó vállak, igazi vízilabdázó test. De aki beadta neki a derekát, már nem dolgozik nálunk. A dolog mindig hamar kiderült, hogy véletlenül, vagy szándékosan, azt csak a főnök tudja.

Mi van akkor, ha úgy áll bosszút rajtam, hogy nem tesz meg a csoport vezetőjének. Én vagyok a legalkalmasabb a feladatra. A belemet is kidolgoztam érte. Meg kell kapnom!

Kitápászkodom az ágyból. 30 éves korom ellenére óriás karikás szemek néznek vissza rám a tükörből. Valahogy el kell tüntetnem a nehéz éjszakám nyomait. Letusolok, kicsit felfrissülök. Felöltözöm a legújabb alkalmi ruha szerzeményembe, amit direkt erre a napra szereztem be, hozzá az Axami exkluzív fehérneműből választott soft melltartóval és tanga bugyival. Előveszem a smink készletem és még mielőtt végleg leírnám magam, friss-üde-fiatalos arcot varázsolok magamnak. Felteszem a kedvenc parfümöm, belebújok a tűsarkú cipőmbe, fogom a kis kézitáskám és elindulok. Autóval megyek az irodába, előkelő helyen parkolok. Egy kis Minim van, imádom.

Előléptetés? Vagy mégsem?

Az iroda a 9. emeleten van. Bevallom, gyakran használom a lépcsőt, hogy szép kerek popsim legyen, de ma annyira izgulok, képtelen vagyok rá. Belépek a liftbe. Megnyomom a 9-es gombot, a kártyámmal elindítom, mire az ajtó csukódni kezd. Abban a pillanatban egy férfi megfogja a lift ajtaját, mely az érintésre újra kinyílik.

Ekkor egy szívdobbanásnyi időre megáll az idő. Egy magas, vékony, sportos férfi lép be a liftbe, huncut barna szemmel, szája szélén nevető ráncokkal. Pont az esetem. Beletúr rövid barna hajába, majd rám tekint. Döbbenetet olvashat ki szememből, mert elmosolyodik és rám köszön. A gombokhoz lép, ő is a 9-est nyomja meg. Biztos egy új ügyfél.

Hátrébb húzódom, hogy megfigyeljem magamnak. Megcsap férfias illata, mozdulatai könnyedek, magabiztosak. Érzem, vonzódom hozzá. Kiszálláskor előre enged, ő a recepción megáll, én tovább egyek az irodák felé. Nem nézek hátra. Majd a titkár csajoknál lecsekkolom kinek az ügyfele.

A megbeszélés 10 órára van összehívva, így még van egy kis szabadidőm. Beülök a csajokhoz beszélgetni, kivel mi történt előző nap. Megiszom a kávémat és eszem pár teljes kiőrlésű lisztből készült péksüteményt.

Sietek a tárgyalóba, elsőként szeretnék belépni, hogy később lássam, ahogy a kollégák megérkeznek és helyet foglalnak. Ahogy belépek, újabb döbbenet fogad. A liftes pasi ott ül a kerek asztalnál, a telefonját nyomkodja és lazán kávézgat. Ahogy belépek felnéz, újra elmosolyodik, majd felém biccent. Mielőtt bármit is mondhatnék, a többiek megérkeznek, mindenki helyet foglal.

A főnök nagy elánnal becsörtet, mintha 2 perce lenne az egészre. Kezdek megsértődni rá. Helyet sem foglal, úgy mondja el, ami mindenkit foglalkoztat: Ki ez a férfi?

Mindenki engem bámul. Azt hiszem rosszul hallok, mindjárt elájulok, de mintha azt hallottam volna, hogy bemutatja az új csoportvezetőt. És igen, a férfi feláll, bemutatkozik. Ő Steve. Az anyacégtől vezényelték hozzánk, hogy egy kicsit összeszedje a csapatot. A főnök engesztelően néz rám, mikor látja, mindjárt felrobbanok. Hogy micsoda? Összeszedi a csapatot?

Az utóbbi idők legjobb csapata, és nekem köszönhető. A főnököm a szemével esdeklő jeleket küld, hogy fogjam be a számat, meg ne szólaljak, ki ne fakadjak. Ismer. Temperamentumos nő vagyok, megvédem magam minden helyzetben és nem bírom az igazságtalanságot. Megteszem, amire kér. Csendben maradok. De ez a fickó még nem tudja, hova is érkezett. Ez itt a kaptár, ahol én vagyok a királynő.

Vagyis voltam. Eddig...

A szomszéd srác mindig készen áll a vigasztalásra

Dühösen kirontok a tárgyalóból, nem tudom fékezni magam. Nem kérek a kollégák sajnálkozó monológjából, sem a most-mi-lesz pillantásaikból, így fogom a táskám, a titkárnőknek jelzem, hogy leléptem, és kimegyek az irodából. Megtehetem. Bár nem engem választottak vezetőnek, a cég alappillére vagyok. Ezt most mindenki megérti, magyarázni sem kell. 

A dühöm kezd elhatalmasodni rajtam, legszívesebben ütni-verni szeretnék, így rögtön az edzőterem felé veszem az irányt. Az autómban mindig van edzőcucc, így haza sem kell mennem érte. Most kibokszolom magamból a feszültséget.

Ah, ez sem elég jó. Elfáradtam ugyan, de még mindig dühös vagyok! Arra van szükségem, hogy valaki másképp is lefárasszon!

Hazafelé veszem az irányt. Rácsörgök a szomszéd srácra, otthon van-e. Már rég hívtam fel, csodálkozik is, de örömmel fogadja a hívásomat. Beállok a garázsba, felmegyek a lakásomhoz. Egyből a szomszéd srác ajtaján csengetek. Mosolyogva nyit ajtót. Csak egy boxer alsó és egy feszes atléta van rajta. Beinvitál.

Magas, izmos, barna, pont az esetem. Szavak nélkül hozza a poharakat, koccintunk. Tudja, hogy nem szabad kérdeznie. Ha el akarom mondani, úgyis elmondom majd... Közelebb ülök hozzá a kanapén, a vállára hajtom a fejem, ő belecsókol a hajamba. Gyöngéden simogatni kezd, majd a bátorításomra megcsókol. A számat résnyire nyitom, játszadozunk a nyelvünkkel.

Vele a csók mindig beindít. Olyan heves vágy tör rám, hogy hirtelen alig bírok magammal. Hagyom, hogy lecibálja rólam a csinos alkalmi ruhámat. Alatta ugyanis ott lapul a rendkívül dögös exkluzív fehérneműm. Megcsodálja az alakomat a szexi fehérnemű együttesemben és elismerően biccent. Hagyom, hogy gyöngéden lefejtse rólam a finom csipke holmit. Meztelen vagyok. Megfordulok, rátámaszkodok a kanapéra és hátulról magamhoz húzom. Ez a póz a legkielégítőbb számomra. Már ágaskodik. A vágy szétfeszít. Enyhít rajta, mikor belém hatol. Megfeszülök a sokkoló érzéstől.

Lehunyom a szemem. Egy pillanatra felrémlik a liftes pasi sármos mosolya. De jó lenne beletúrni rövid hajába, megérinteni izmos mellkasát, fenekét. Vajon milyen lehet az ágyban?

A szomszéd srác megérzi, hogy elkalandoztam, így megfordít és úgy folytatja. Most már csak a robbanásra vágyom, ami úgy tör rám a mélyből, az összes feszültséggel együtt, mintha egy vulkán készülne feltörni belőlem. És egyszer csak érzem, hogy érkezik már. Gyönyörű érzés, mindent elsöprő, hatalmas élvezet, melyet már nagyon régen nem éreztem. Pont erre volt szükségem.

Összeszedem a ruháimat, kicsit kótyagosan hazamegyek. Most már jó emlék fűz ehhez a csodás alkalmi ruhához, melyet az előléptetésemre vettem. Tényleg! Az előléptetés... Mit tegyek? Elsőként az ugrik be, hogy felmondok és máshol kamatoztatom a tehetségemet, ahol igazán értékelik. De engem nem olyan fából faragtak, hogy ilyen könnyen feladjam. Szembe akarok nézni ezzel az új csoportvezetővel, meg akarom neki mutatni, mit is tudok igazából, azt akarom, hogy elámuljon és elismerjen. Elismerjen! Megkedveljen! Belém szeressen! Miért vágyom erre ennyire?

Vész csúcstalálkozó városi családommal

Na jó! Muszáj beszélnem valakivel! Hiába vagyok erős nő, mégis muszáj, hogy valaki meghallgasson! Muszáj kibeszélnem magamból a történteket!

Összehívom városi családomat, a barátaimat egy gyors esti találkozóra. Ide már egy leopárdmintás lezser ruhában megyek, hozzá barna kis kézitáskával és magassarkú szandállal. A ruhám alatt ott feszül a kedvenc exkluzív fehérneműm, a fekete body. Az étteremben természetesen én fizetek. Ez a legkevesebb, ha már azonnali hatállyal kirángattam őket az éppen aktuális tevékenységükből. Bár ahogy havert ismerem, mióta szakítottak a barátnőjével, valószínűleg a tv előtti döglés volt soron.

A barátnőm pontosan érkezik, haverra várni kell kicsit. Addig is, gyorsan elmeséltem neki, hogy min mentem keresztül. A szomszéd srácról hallgatok. Egy kissé szégyenlem, hogy van egy ilyen bármikor előhúzható férfi az életemben. Ez azt mutatja ugyanis, hogy nem keresem a komoly kapcsolatot, pedig már 30 múltam. A barátnőm konzervatívabb, ő már aggódik, hogy nem lesz családom, vagy csak 40 felett. De engem most a család kérdés kevésbé érdekel. Még nincs meg az igazi sem, akivel hajlandó lennék vállalni bármi ilyesmit.

A barátnőm már az esküvőjét tervezgeti. Nemrég kérték meg a kezét. Természetesen én leszek a koszorúslány, de még nagyon rá kell hangolódnom, mert igazán távol áll tőlem ez az egész. Majd erőt veszek magamon. Megérdemli, hogy csodás, emlékezetes esküvője legyen, amilyenre mindig is vágyott.

Amikor haver is megérkezik, rögtön leveszi, hogy itt nem csak a munkáról van szó. Szerelem van a láthatáron. Mikor ezt ketten jól kivesézik, már a barátnőm is arra ösztönöz, hogy maradjak ott, nem kis hátsó szándékkal, mint hogy behálózzam a liftes pasit. Felháborodom és ellenkezem, de titkon magam is érzem, hogy mindennek ellenére, ami történt, beleestem egy pillanat alatt, még ott a liftben. Kell nekem ez a férfi!

18. születésnap? Mindjárt megőrülök! Úristen, öregszem! Nanemár!

Felkelek, még hajnal van, de már nem tudok visszaaludni. Tudom, hogy ez a nap igazán más lesz, mint a többi, hisz ma van a születésnapom. Biztosan mindenki akinek fontos vagyok, előre felkészült már. Izgalommal tölt el, vajon milyen meglepetést találtak ki számomra. De vajon én készen állok erre? Most már minden más lesz, felnőttként kezelnek majd, de én még nem érzem magam annak. Na meglátjuk...

A gyomrom összeugrik arra a gondolatra, hogy ma van a 18. születésnapom, de nem is foglalkozom most ezzel, inkább sorra veszem, hogy mi mindenre kell odafigyeljek, hogy gondtalanul teljen a napom, és átadhassam magam az ünneplésnek! Ne görcsöljünk, ez a mi napunk és buli vaaan!

Valami egyszerű frizura kell, amit nem kell folyton igazgatnom. Valami dögös frizkó kell, valami igazán feltűnő. Kellene valami szuper smink, ami ha elbőgöm magam is szilárdan tartja magát, nem folyik szét. Naneeem, ma igazán oda kell tennem magam!

Na és a ruha!? Anyuékkal töltöm az ebédet. Az egész családot meghívták, ezt már tudom, muszáj konszolidáltnak tűnnöm. Imádom a divatos ruhákat, szeretek vásárolni, így már előre megvettem mindent, amit ezen a napon hordani szeretnék. Egy igazán cuki, fehér-tarka romantikus Lemoniade divatos ruhát öltök magamra zöld pálmalevelekkel, amolyan Carrie Bradshaw stílusban. Feltűnő, elegáns és rendkívül romantikus. Jól kihangsúlyozza a személyiségemet és igazán jól áll a hosszú barna hajamhoz, a fényképeken is jól mutat majd. Alá egy szexi fehér Axami melltartót veszek fel, kényelmes, push-up nélküli, soft melltartót és hozzá egy szexi fehér alsóneműt. A ruhához egy drapp magassarkú illik leginkább, felhúzom. A hajam hullámosra hagytam, a sminkem szolid. Megnézem magam a teljes alakú tükrömben, szuper az összkép, majd széles mosollyal nekivágok a napnak.

Az ünneplés kiszívja az energiámat, annyi felé kell figyelnem, mindenki csak kérdezget, merre tovább, mik a terveim, de csak nehezen jön a számra, hogy Hát még nem tudom. És egyébként meg WTF! Hagyjatok már békén!

Amúgy meg igazából valami kreatív dologgal szeretnék foglalkozni, de erre mindenki azt mondaná, hogy azzal nem lehet pénzt keresni, felkopik az állad, meg hogy jól kell férjhez menni, és szülni kell sok gyereket! Na nem, előbb hadd éljek már, még csak most kezdődik a felnőtt életem!

Mintha egész nap előadást tartottam volna 100 óvodás kisgyereknek egy bábszínházban, úgy érzem magam és még csak délután 4 óra van. Holt fáradtan ledőlök az ágyra, a ruha nem gyűrődik, nagyon jó az anyaga. Alatta érzem a puha pamut és csipke simogató érintését. Megnyugtató, selymes érzés. Úgy ahogy vagyok, elalszom.

Este 7-kor riadtan ébredek. A barátnőmmel megbeszéltük, hogy lenézünk a Duna partra, ilyenkor olyan szép a naplemente, de máris késésben vagyok. Azt mondta, hoz egy üveg pezsgőt, két poharat és koccintunk.

Kapkodva sietek lezuhanyozni. A langyos víz felfrissíti a testemet, a mellem megfeszül, a bimbóim dermedten merednek előre. Érzem, kezd elhatalmasodni rajtam a vágy, megborzongok. Bár az erotika minden nap része az életemnek, most nem hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam a vágy. Bár jelenleg nincs senkim, akivel összebújhatnék. Bárcsak elém sodorna a sors egy jóképű kedves pasit, akivel megértjük egymást.

Voltak már komolyabb barátaim, de hol egyikünket, hol másikunkat ette a fene a féltékenységtől. Az ártatlanságomat egy focista fiúval veszítettem el, ám ő hamar túladott rajtam. Na ez többé nem fordul elő.

A teljes bizalomra vágyom és azt csak úgy lehet elérni, ha mind a ketten teljesen ráhangolódunk egymásra. Ez persze más sztori. Amikor a szülinapi tortámon elfújtam a szemtelenül szálanként kirakott 18 szál gyertyát, olyan sokkolónak tűnt úgy egyben, mégis azt kívántam, hogy találkozzam valakivel, akivel harmonikus lehet a kapcsolatom. Na kíváncsi leszek. Addig is vigasztalódom majd valakivel. 

Estére dögös ruhát húzok, lesz ami lesz alapon. Nem tudom mire számítsak, kivel futok össze, de ahogy a mondás tartja, Muszáj jól kinéznem, hátha találkozom valakivel, aki utál engem... :)

Hagyom a divatos ruháimat a szekrényben, most egy dögös rövid, fekete, Ivon bőrszoknyát veszek fel, ami kiemeli a fenekemet és hozzá egy fekete átlátszó csipke Ivon felsőt. Eredetileg egy fekete szandálra gondoltam, de végül a piros magassarkú, kényelmes szandálom mellett döntök. A ruha alatt ott lapul a szexi fekete Axami push-up melltartóm, a hozzá illő szexi fekete tangával, mindkettőnek különleges vékony pántos hátsó része van. A hajam kócosra állítom. Érzem, dögös vagyok.

Egy kis fekete kézitáskát viszek csak magammal, amiben éppen elférnek az irataim, pár zsepi és némi pénz, meg a telefonom. Bár valószínűnek tartom, hogy ezen az estén nem kell költenem. A barátaimmal az a szokás, hogy akinek szülinapja van, őt mindenki meghívja egy körre. Elég sok barátom van, tartok tőle, hogy ezen az estén úgy elázom, hogy még a taxis sem fog hazahozni, csak letét ellenében.

A barátnőmmel összefutok, elnézi, hogy késtem, mégiscsak szülinapom van. :) Koccintunk az egészségemre, aztán az övére és végül a barátságunkra. Majd sétálni indulunk a pesti oldalon. A Deák tér felé vesszük az irányt, ott esténként olyan élet van, ami magával tudja sodorni az embert. De végül a bulinegyedben kötünk ki egy romkocsmában.

Ahogy belépünk vagy húszan rögtön nekünk rontanak. Mind a barátaim, innen-onnan. Meglepetés!!! Meglepődöm. :) Mindenki puszilgat és ölelget, de ezt most nemcsak, hogy elviselem, hanem külön élvezem. Egy papír koronát aggatnak a fejemre, és egy 18-as szalagot is fel kell vennem, mint amilyet a szépség királynőkön szoktunk látni.

Többen egyszerre beszélnek hozzám én mégis egy pasi társaság felé fordulok, akik felém mutogatnak. Már nem szomjasak. Teli vigyorral engem mustrálnak. Egy bánatos képű pasin megakad a tekintetem. Ohh, de tetszik nekem. Olyan édes, biztosan szerelmi bánata van. Úgy érzem, hogy most még megközelíthetetlen...

Ma csak annyi a dolgom, hogy kicsit ismerkedjünk össze, semmi nyomulás, semmi erőszak, csak kicsit beszélgetek a társasággal, barátkozom. A többit majd az élet elrendezi, ha úgy alakul. De teszek róla, hogy összefussak Vele a jövőben.

Hazaérek. Nem lett végül elázás belőle, figyeltem rá, hogy mindig legyen pohár a kezemben, de sosem ittam ki teljesen. Észnél akartam lenni. Mert ha nem vagyok észnél az első komolyabban nyomuló palinak esélye lett volna nálam és most inkább álmodozni szeretnék. Lehet, hogy a 18 azt hozza, hogy kezdek megkomolyodni?

Levetkőzöm és fehérneműben megnézem magam a tükörben. Feszes selymes bőröm van. Van egy pici pocim, de majd dolgozom rajta. A fenekem is kerekebb a kelleténél. Folyton elégedetlen vagyok magammal. De ma az elfogadás útjára lépek. Így vagyok tökéletes.

Beállok a zuhany alá. Megint érzem, hogy rám tör a vágy, de most hagyom, hogy felül is kerekedjen rajtam. Ahogy simogatom a bőröm libabőrös leszek, a mellbimbóm jelzi a vágyam. A zuhanyrózsa a barátom. Állítható. Gyöngédre állítom és addig cirógatom magam vele, amíg elönt a kéjes érzés, majd pihegve a falnak támaszkodom. Ez a kielégülés nem olyan, mint ami egy kiadós szeretkezés után tör rá az emberre, de mégis ellazít az élményekkel teli nap után. A rejtélyes, egyelőre megközelíthetetlen pasira gondolok, barna hajjal és gesztenyebarna szemmel... Kell nekem az a férfi!